Főoldal Bemutatkozás

A kutatási célrendszer

A magánjog és a közjog számos jogterületen érintkezik egymással, ez gyakran jelenik meg szabályozási átfedésekben és joggyakorlati (bírósági döntésekben megnyilvánuló) kereszthatásokban. Ezeken a jogi határvidékeken a magánjog és a közjog interakcióba lép egymással úgy, hogy bizonyos jogviszonyokban a magánjogi és a közjogi elemek keverednek, vegyülnek. Markáns példaként hozhatók fel erre a közjogi jogi személyek; a köztulajdon és a közjogi jogalanyokat megillető dologi jogok; a közjogi vagy közigazgatási szerződések; a közjogi jogalanyok által okozott kár megtérítése, ide értve a jogalkotás során okozott károk megtérítését is; a magánjogi jogviszonyok közigazgatási jogi infrastruktúrája, például a hatósági nyilvántartások (ingatlannyilvántartás, cégnyilvántartás, civil szervezetek nyilvántartása), a magánjogi jogokat és kötelezettségeket keletkeztető, alakító vagy megszüntető közigazgatási eljárások (pl. hagyatéki eljárás, házasságkötés és -felbontás, örökbefogadás, engedélyhez kötött jogügyletek hatósági jóváhagyása). Az ilyen hibrid jogviszonyokban fennálló struktúrák csak a magánjog és a közjog párhuzamos, közös, egymásra vonatkozó alkalmazása során elemezhetők, a bennük felmerülő kérdések csak magánjogi és közjogi elemekre alapozva válaszolhatók meg. Nyilvánvaló, hogy ilyen jogterületek szabályozása különös kihívást jelent a jogalkotó számára is. Ugyanakkor ezek a határterületek alul kutatottak: mind a magánjogászok, mind a közjogászok tartózkodnak a hibrid szerkezetek részletes elemzésétől.

A „Jogi határvidékek: a magánjog és a közjog érintkezési pontjai hibrid jogterületeken“ c. összehasonlító kutatóműhely célja, hogy ezeket az aránylag mostohán kezelt jogterületeket jellemző vegyes (hibrid) struktúrákat feltárja és értékelje. A kutatást vezérlő alapvető kérdés: A vegyes jogterületeken, hibrid jogviszonyokban hol húzódik meg pontosan a magánjogi és közjogi elemek közötti határ, és hogyan alakul ki a különböző elemek interakciója, kölcsönhatása? Némi leegyszerűsítéssel magánjogon az adott jogviszonyt horizontálisan strukturáló elemeket, közjogon azonban a vertikális struktúrákon alapuló viszonyokat értjük. A magánjogi és közjogi elemek azonosítása, interakciójuk elmélyült elemzése elsősorban jogdogmatikai eszközökkel végezhető, de – többek között – joggyakorlati, jogszociológiai, jogszabályalkotási, jogszabálytani és jogtörténeti kutatásokat is igényel. A jogtudományon túl a szükséges mértékben a politológia és a közgazdaságtan képviselői is bevonásra kerülnek.

A magánjog és a közjog közötti különbségtétel a római jog óta a kontinentális európai jogrendszerek legalapvetőbb strukturáló elve. Ezért a vázolt kutatások a legjobban jogösszehasonlításba beágyazva bontakozhatnak és bontakoztathatók ki. A kutatás középpontjában három nagy, történelmileg és aktuálisan egymást befolyásoló jogrendszer áll: a magyar, az osztrák és a német jog. Hasonlóságuk annak garanciáját képezi, hogy még apró dogmatikai különbségek is magyarázó erővel bírnak, és egyben eléggé eltérőek is ahhoz, hogy mélyreható elemzésük – a kutatási alapkérdés értelmében – eltérő eredményeket hozzon. Ez a három jogrendszer ugyanakkor a kiindulópontot is adja ahhoz, hogy további fontos közép-európai jogrendszerek analízisét beillesszük a kutatóműhely munkájába, így a lengyel és a cseh jogot. Emellett a francia és a brit jog tanulmányozása pedig kontrasztul szolgálhat, rávilágítva a közép-európai jogrendszerek közös vonásaira is.